A vizes játszóterek egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szabadidős tevékenységet nyújtó szórakoztató helyszínek. Működésük és felépítésük országszerte nagyban különbözik.
Egyaránt megtalálhatók közfürdőkben és közterületen is. Általánosságban, a vizes játszóterek vízzel működő élményelemeket, például párakapukat, vízköpőket, billenős játékokat tartalmazó, jellemzően gyermekek számára szánt játszóterek. Működésükből, üzemeltetésükből és felhasználási módjukból adódóan közegészségügyi kockázatot is jelenthetnek, ezért helyes üzemeltetésük és hatósági felügyeletük kiemelten fontos.
A vizes játszóterek fürdőzői jellemzően kisgyermekek, akik gyakran elmulasztják az alapvető higiénés szabályok betartását (szájukba, szemükbe nyúlnak, elmulasztják a helyes kézmosást stb.), ami tovább fokozhatja a kockázatot.
A vizes játszóterek esetében a legnagyobb közegészségügyi kockázatot a vízben előforduló kórokozók által okozott fertőző, elsősorban hányásos-hasmenéses megbetegedések jelentik. Számos dokumentált eset történt, amikor kiterjedt, akár többezer fős járványokat okozott a hanyag üzemeltetés. A leggyakrabban előforduló kórokozó az egysejtű Cryptosporidium, amely a baktériumoknál jobban ellenáll az általánosan alkalmazott vízfertőtlenítő szereknek.
A vizes játszóterek esetében a közegészségügyi kockázat szempontjából a vízzel való érintkezés módja és gyakorisága jelenti a legnagyobb különbséget. Ennek alapján a vizes játszóterek elemei, berendezései az alábbi csoportokba oszthatók:
– A típus: jellemzően nincs jelentős érintkezés a vízzel (pl. tutajozásra, csónakázásra, hajómodell úsztatására használt berendezések, elemek);
– B típus: jellemzően csak a kéz érintkezik a vízzel (pl. folyóvizes modellek, csatornák, vizes játszóasztalok);
– C típus: jellemzően teljes testfelület érintkezik a vízzel, de nem folyamatosan (pl. földfelszín alatti vagy feletti bugyogók, vízköpők, szórófejek, vízesés vagy vízfüggöny, ahol a földfelszín is rendszerint néhány cm vízzel borított).
– D típus: medence jellegű létesítmény, ahol a teljes testfelület folyamatosan érintkezik vagy érintkezhet a vízzel.
A felsorolás sorrendjében a közegészségügyi kockázat növekszik. Sok létesítményben a fenti elemek kombinációja fordul elő. A vizes játszóterek közegészségügyi felügyeletét a vizes játszótér helye szerint illetékes fővárosi és vármegyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatala látja el.
Vizes játszóterek üzemeltetőjére vonatkozóan a Kormányrendelet speciális képzettségi követelményeket nem ír elő, az üzemeltetést középfokú (műszaki) iskolai végzettséggel rendelkező személy, vállalkozás vagy szervezet végezheti. A vizes játszótér üzemeltetője köteles közegészségügyi-technológiai szabályzatot készíteni.
Szezonálisan üzemelő vizes játszóterek esetén az üzemeltetőnek előzetesen, legalább egy hónappal korábban kell tájékoztatnia a járási hivatalt a tervezett nyitás időpontjáról.
Vélemény, hozzászólás?